HTML

Kéktúra Gasztro

Az Országos Kéktúra és a bejárása során szerzett gasztronómiai élmények egy helyen

Critical mass

Utolsó kommentek

  • Solrac: Kedves Kiránduló társaim! A cikk óta eltelt 3 év és szeretnék mindenkit figyelmeztetni, hogy a Ba... (2012.09.10. 12:51) Hollókő és a rántotthús?
  • Kazimír: Örülök, hogy "újra felvetted a fonalat". :-) A rántotthúsos szendvicset - bevallom - még nem próbá... (2009.11.23. 14:10) Hollókő és a rántotthús?
  • aezs: tehát a zsemle jó harcos. milyen technikákkal sikerül lealáznia a kiflit a tartóssági küzdelemben?... (2009.04.26. 20:10) Hollókő és a rántotthús?
  • aezs: én csak a panoráma büfében jártam, de 10es skálán 11es lenne. főképp a hangulat dobja meg: egyrész... (2009.04.26. 20:07) Húsvét után
  • csigaszem: Sziasztok! Találtam egy oldalt, ahol szerintem nektek is helyetek lenne! www.hurrakirandulunk.c... (2009.04.21. 12:00) Hollókő és a rántotthús?
  • Utolsó 20

Videó

2013.05.12. 11:47 tompata

Kohászok útja, Kohász kék

Ez a bejegyzés egy kicsit elkalandozik az OKT beszámolóitól, de pont azért születhetett meg, mert az OKT tavalyi teljesítése után támadt űrt szerettük volna kitölteni valamivel. A választás a Kohász kék túramozgalomra esett, 5 nap alatt teljesítettük a közel 130 km-es távot, bár egy kicsit le kellett csípnünk, úgyhogy kevesebbet.

Észak-Magyarország ismeretlenebb vidékei és a Heves-Borsodi dombság volt a fő húzóerő a választásban, nagyon szeretjük az itteni hegyeket és dombokat, hatalmas erdőket és lakatlan területeket. A túra során (a Bükkön kívül) alig találkoztunk emberrel, van olyan nap, hogy csak barangol az ember a zöldben és lakott területet nem is érint, fantasztikus.

Voltak / vannak errefelé teljesítménytúrák is, bár a Kohász kék 130-at utoljára 2010-ben rendezték meg, de ennek köszönhetően a jelzések szépen karbantartottak, meglepően jó állatopban vannak - legalábbis 2013 tavaszán.

18-P1040407_small.jpg

Táj

Aki csak magas hegyekben jár, annak meglepő lehet, hogy mennyi változatosság és szépség van a lankásabb tájakon és hogy egy dombságban is lehetnek kihívások :) A túra össz szintkülönbsége 3250m, ami nem lebecsülendő és felkészülést igényel. A Kohászok útja bár bányász területeken keresztül vezet és erről ipari monstrumok és nagy külszíni fejtések juthatnak eszünkbe, szerencsére a mára lakatlanná és elhagyottá vált bányákat lassan visszafoglalja az erdő és már nehéz elképzelni, hogy egykor zajos munka verte fel az itt lakó állatokat. Mindenhol csend és zöldellő fák, esetleg kihalt házikók és poros földutak emlékeztetnek az emberiségre.

05-P1040315_small.jpg

Az erdőgazdálkodás néhol kicsit "bután" tarvágással csúnyítja el a képet, de ezek helyén is nő már az új erdő, továbbá kilátópontnak alkalmas területek. Sok a fenyves, ami nekem meglepő volt, mert bár biztos telepített fenyvesek, egész nagy területeket lefednek és nagyon szép zöldek (nem azok a beteg, pusztuló fák mint sokfelé) - nem emlékszem, hogy bármely kéktúra szakaszon ennyi fenyvest láttam volna.

01-P1040291_small.jpg

Legszebb szakaszok:

1) Bárna - Istenmezeje - kék jelzésen

2) Arlói-tó környéke

3) Uppony - Lázbérci víztározó és az Upponyi szikla (kék háromszög, érdemes megtenni a kitérőt)

4) Mályinka - Szentlélek az odvaskői kitérővel (kék háromszög)

5) Lillafüred - Diósgyőr - kék kereszt jelzésen

14-P1040374_small.jpg

Emberek

Nagy errefelé a szegénység, az ózdi térségről senkinek se a virágzó gazdaság vagy a kikapcsolódás jut eszébe, ritka turisztikai célpont. Pedig a természet és az emberek is az ellenkezőjét igazolják - szép a táj és kedvesek az emberek, minden adott lenne arra, hogy látogatottabb legyen. A városok bár nem szépek (mind ipar súlytotta terület: Salgótarján, Ózd, Miskolc), de a köztes falvak annál inkább tetszetősek - hegyek közt megbújó csendes kis közösségek, ahol szeretik a természetet és a lassú életet.

Szállás

Az 5 napos túra során próbáltunk a legszebb helyeken aludni, de azért figyelembe kellett venni a napi távokat és lehetőségeket is - nem volt egyszerű dolgunk és nem is dúskáltunk a kínálatban. Mivel Salgótarjántól indultunk, 25 km megtétele után először Istenmezején aludtunk, az Istenmezejei Táborban, ahol sikerült egyből beleszeretnünk a környékbe és családias hangulatba, csak ajánlani tudom.

Másnap 30 km-es táv következett és Arló volt a végcél, az Arlói-tó partján a Súvadás kempingben, ahol soksok éve egyszer voltam már a Súvadás Kézműves táborban. Kiváncsi voltam a változásra kb 20 év elteltével és nem csalódtam: csodálatos környezet, árnyas kemping, kisházakkal körbevett tavacska, horgászok és még egy mocsári teknőst is találtunk. A kemping tulajdonosa egy nagyon lelkes fiatal, aki szívvel lélekkel csinálja, érdemes beszélgetni vele - mi is tettük volna tovább is, ha nem vagyunk hulla fáradtak :) Maga a kőházikó megérne egy kis felújítást, de tökéletes alvóhely volt és legalább nem kellett sátrat cipelni.

08-P1040336_small.jpg

Harmadik nap elértük a Bükk határát és mielőtt nekivágtunk az igazi hegyeknek, Upponyban aludtunk az Upponyi Túristaházban. Itt is mi voltunk az idei első vendégek, de május eleje lévén ez talán nem is annyira furcsa. Egyszerű kis szállás a falu központjában, kedves kerttel az udvarban és finom vacsorát főző nénivel!

Az utolsó napon már a Bükkben, a Szentléleki Fogadóban aludtunk, mert sajnos a Túristaparkban már minden le volt foglalva. Azért sajnos, mert a Fogadót bár jól ismertük, nem véletlenül nem aludtunk eddig benne sosem. Most végérvényesen eldőlt, hogy ezután sem fogunk: drága és hihetetlenül környezetidegen, egymásra néző kőházak és semmi kedvesség.

Gasztro

Próbáltuk a lehető legközelebbről megismerni a helyi ételeket, ezért mindenhol kértünk vacsorát és ahol volt rá lehetőség, reggelit is.

Istenmezején egy helyi néni főzött nekünk, ami felülmúlt minden elvárást: két személyre kaptunk egy 4 fős családra elegendő húslevest zöldségekkel és töltött káposztát, ami után bár mozdulni sem tudtunk, de még beleharaptunk az almás pitébe, ami inkább almás piskóta volt, de mennyei finom. A töltött káposzta errefelé kevésbé édes mint nálunk szokás, de pont megfelelő méretű és izesítésű volt. Pazar lakoma volt, megalapozta az elvárásainkat. Reggel, ha ezt még lehet fokozni, kaptunk egy hatalmas adag rántottát kolbásszal és teával, vidáman indultunk útnak.

Arlón sajnos még nem volt étkezési lehetőség, így főztünk magunknak a rezsón egy kis vargányakrémlevest és paradicsomos tésztát (mindkettő tasakos), ezek tökéletes túra kaják, csak víz kell hozzá, az pedig a tóparton volt bőven :) A látvánnyal és élménnyel kiegészítve amúgy ezek a porkaják is egészen új értelmet nyernek - az ember majdnem jobban örül neki, mint otthon egy családi ebédnek.

Upponyban szintén helyi néni főzött nekünk krumplilevest és paprikás csirkét szarvacska tésztával. Ide egy vihar után érkeztünk és nagyon jól esett a finom meleg leves, meg a falusi csirkéből készített második. Ez is sokpontos fogás volt, szívesen vittünk volna magunkkal másnapra is.

Szentléleken "rendes étterem" van a fogadóban, és itt bizonyosodott be az elméletem, miszerint minél frekventáltabb helyen van egy étterem, annál kevésbé van rászorulva, hogy minőséget produkáljon, hacsak nem hobbiból vagy szenvedélyből főz a szakács. Szóval kaptunk rántott húst sült krumplival, standard mirelit kaja, gyorsan elkészíthető, ezzel még nincs is akkora baj. De a desszertre beígért almás rétes helyett a szétmikrózott kakaós palacsinta egy kicsit elvette a kedvünket. Inkább gyorsan javaslok alternatívát az ide látogatónak: a völgyben a pisztráng telepen érdemes inkább halat enni vagy Lillafüreden a parkolóban van egy lángosos bódé, mindkettő sokkal pozitívabb élmény!

Miskolcra érkezve mindenképp meg kell még említeni Diósgyőrben a Kisgergely fagyizót, ahol az ország legjobb fagyija készül, mi is ezzel zártuk a túrát.

11-P1040350_small.jpg

Az út közben az ebédekre vittünk fasírtot és kenyeret, valamint zöldségeket és gyümölcsöket, így bárhol megálltunk, rendes kis pikniket tudtunk csapni. Megéri vele a túra előtt otthon bajlódni, mert szerintem nem lehet kekszen és csokin kibírni egy teljes napos menetelést.

Adatok

Mi busszal mentünk Salgótarjánba és Miskolcról vonattal vissza Budapestre, ez a legoptimálisabb verzió.

Próbáltunk pecsételni, de szinte sehol sem sikerült, így mindenhol készítettünk fotót, reméljük elfogadják majd.

Térkép: http://turistautak.hu/routes.php?id=1456

Túra információk: http://www.turabazis.hu/mozgleir.php?id=35

Szólj hozzá!

Címkék: bükk borsod fasírt kohász arló uppony istenmezeje


2011.11.02. 22:50 tompata

Cserehát: Bódvaszilas, Irota

Idén ősszel a négy napos hétvégéből hármat a Cserehát felderítésére szántunk. Ellátogattunk az ország igen szegény, sanyarú sorsú vidékére, Borsod megye északi határvidékére, ahol a 70 fős falu már egész nagynak számít. A lakosság nagy része öregekből, nyugdíjasokból áll. Munkalehetőség nincs, az emberek fogalmam sincs miből élnek... Mint megtudtuk, a turizmus a kéktúrázókon kívül igen kevés vendéget jelent. Mindezek ellenére mindenki kedves, segítőkész volt és rengeteg pozitív élménnyel, feltöltődve értünk haza!

Szögligetről indultunk, mert ezt a kis falut már korábban a szívünkbe zártuk. Nagyon szép a fekvése és anno az eső elől ide menekültünk az egyik túristaházba.

Első nap a Szádvár érintésével Bódvaszilasig mentünk, és a 100 éves Vendégházban szálltunk meg. Több ok miatt érdemes ezt a szálláshelyet választani:

  • nagyon kedvesek és vendégszeretőek a tulajdonosok
  • a vendégház egy régi parasztházból (tényleg 100 éve épült) nagyon szépen lett kialakítva, kényelmes, otthonos
  • a ház egyben tájházként is üzemel, a tulajdonos szívesen mesél a falu és a hely történetéről
  • finom vacsorát és pálinkát, szárított gyümölcsöt lehet kapni a szállás mellé :)

Mi például helyi specialitás bablevest és paprikás csirkét kaptunk vacsorára, amit mind megettünk, nagyon finom volt. Ha kicsit felkészültebbek lettünk volna, akkor megyünk, amikor "káposzta napok" vannak, akkor sok helyi káposztás ételt kipróbálhattunk volna.

Második nap Irotáig mentünk, a Talentum Vendégházban aludtunk. Itt megtudtuk, hogy a faluban egyre több a külföldi ház tulajdonos, főleg holland családok vesznek maguknak parasztházat, felújítják, szépen rendbehozzák őket. A Talentum egy falusi turizmus komplexum, akár táboroztatást is vállalnak, mert több épület is van a hatalmas kertben.

A szállás mellé itt is kértünk vacsorát - mert fáradtan megérkezve nincs jobb a finom házias meleg ételnél. Nem adtuk alább két fogásnál: a borsóleves mellé vaddisznó pörköltet kaptunk tésztával és uborkasalátával, és ráadás meglepetésként még sütit is! Itt akkora adagokat kaptunk, hogy tényleg nem bírtuk megenni, elvinni pedig nem tudtuk magunkkal... Bevacsorázva nagyot aludtunk és másnap reggel pedig hagymás kolbászos rántotta fogadott minket az új túraszakasz előtt.

Aki esetleg hezitál azon, hogy ilyen falusi turizmus helyeken kérjen-e ellátást, most mondom neki, hogy egy percet se gondolkozzon tovább. Mindenhol érdemes a helyi specialitást kérni, vagy ha szereted a vadételt, akkor valami vadas fogást. A gasztro élmény nem fog elmaradni!

A pontozásban holt verseny alakult ki:

100 éves Vendégház, Bódvaszilas8 pont
Talentum Vendégház, Irota8 pont

 

Szólj hozzá!


2009.04.18. 13:33 tompata

Hollókő és a rántotthús?

A válasz biztosan nem. Hollókőn nem szabad hozott anyagból dolgozni, de amíg eljut oda az ember, addig remek utitárs a házi-paníros rántotthús.

Kazimír (első hozzászóló) jogos felvetésére - miért csak az éttermi kalandok szerepelnek a blogban? - most először néhány nem éttermi túrakaja következik. Aztán Hollókő és remek éttermei.

Amikor a Becske-Hollókő szakaszt csináltuk (2008 őszén), akkor mindenképp szerettünk volna valami hidegen is finom - de nem szendvics kaját is vinni. A következő menüt sikerült összeállítani a 2 napos túrára:

  • 6 szép nagy szelet rántotthús
  • zsemlék - az bírja a legjobban az utazást
  • zöldségek: paradicsom, paprika - dobozban, hogy ne törjön össze
  • gyümölcsök: alma, banán
  • camping sajt

Ezzel ki lehet húzni 2 napot úgy, hogy az ember nem unja meg és reggelire és vacsorára is finomat eszik.

Első nap a Becske után nem sokkal következő Szanda váránál reggeliztünk meg. Gyönyörű a kilátás és a várrom megtekintése is kicsit tartalmasabb, ha az ember eltölt ott egy fél órát. A vártól lefelé vezető úton szeptemberben rengeteg szedret lehet találni - elég elhanyagolt szakasz - nem legelik le a túristák!

Este a szállásunk Cserhátsurányban volt, a Flamingó presszóban, ahol van 2 kiadó szoba, 2000 forint / fő. Az egyik szobához vezető úton van egy billiárd szoba :) ahova este átjárnak a fiatalok is, ezért mi a másik - nyugodtabb szobát választottuk, úgysem akartunk haverkodni a helyiekkel. Vacsora itt nincs, de nem is nagyon kérdezgettük a lehetőségeket a faluban, mert volt ugye finom rántotthús, amit a ház mögötti kertben fogyaszthattunk el.

Másnap csak áthaladtunk Nógrádsipek-en, ahol szintén nagyon jó kis szálláshelyek lettek volna, ha esetleg valaki ide tervezi a szállását, annak javaslom:

  1. Doboskút vendégház
  2. Tornácos vendégház - Kiss Márton
  3. Muskátlis vendégház - Vaspál Tibor

Telefonszámot nem írok ide ki, de ha tényleg kell, üzenjetek.

Végül megérkeztünk Hollókőre, ahova már tudtuk, hogy nem szabad ennivalót vinni, mert fantasztikus éttermei vannak. Így a szezon végén nem is voltak sokan, bármelyik helyre be tudtunk ülni és mivel hideg sem volt, ezért kint ülhettünk le (finom vadas kajákat csak a szabadban jó elfogyasztani).

Ahogy a kép is mutatja, a Vár Étterem kíváló fogásait választottuk, vargányás szarvas pörköltöt és juhtúrós sztrapacskát - valamint krokettet (a sztrapacska jobb volt :)).

Amikor korábban voltunk akkor is tudtunk éttermet tesztelni: a Katalin Csárdában is nagyon jól főznek, de itt csak belül lehet leülni, ezért kevesebb pontot kap.

Viszont ha Hollókőtől még továbbmegy az ember, a Bableves Csárdát nem szabad kihagyni! Körülbelül 10 féle bableves van és nem sikerült olyat megkóstolnunk, ami ne lett volna isteni! Akár önmagában ezért érdemes ezt a szakaszt többször megcsinálni!

Most jövök rá, hogy ez a Cserhát egy gasztronómiai paradicsom :)

Összesítés:

Rántotthús a Szanda váránál 10 pont :)
Hollókő - Vár étterem 8 pont
Hollókő - Katalin Csárda 7 pont
Alsótold - Bableves Csárda 9 pont

 

4 komment


2009.04.15. 21:43 tompata

Húsvét után

Hosszú idő telt el, újra megpróbálom felvenni a fonalat. Most éppen húsvét kapcsán, és talán azért is mert tavasz van.

A húsvéti kirándulás elengedhetetlen kelléke a rokonoknál és ismerősöknél begyűjtött sonka és tojás egy kis kaláccsal. Ezzel nem mondtam újat, de egy szép tavaszi napon, amikor az ember a sok felesleges kalória bevitele után rászánja magát egy kis szint legyőzésére, új értelmet nyernek a sablonos húsvéti ételek.

Mi húsvét hétfőn a Cserhátban tettünk egy szolid 1 napos túrát az Alsópetény - Becske szakaszon. Nagyon kellemes kis szintek vannak benne, összesen alig 500 méter, az is nagyon finoman adagolva, szóval inkább egy séta mint igazi túrázás. Kedves kis falu Alsópetény, láttunk egy fogadót, talán Hármaskönyv Fogadó volt a neve. Mivel reggel volt nem ettünk, de legközelebb - amikor ide érkezünk majd - mindenképp kipróbáljuk és beszámolok róla.

A következő állomás Romhány volt, ahol Z-t sikerült meglocsolnia egy részeg helyi csávónak, de egyébként üres volt minden, még a Fáradt Vándor Panzió és Étterem is. Pedig az étlap itt is rendben volt, még napi menüt is láttam - csak ugye felszolgálót nem, így aztán továbbálltunk. (Ha esetleg valakinek van erről a helyről tapasztalata, írja meg és közzéteszem.)

Ebédidő közeledtével az Öreg-hegyen fogyasztottuk el ebédünket, ami a post elején szereplő kíváló húsvéti finomságokat tartalmazta: sonka, főtt tojás - ami még a melegben is jól bírja, kalács, némi zöldség és sütemény. Innivaló: Mindig sima vizet viszünk magunkkal, mert annál nincs jobb, de amint melegebb az idő, egy kis otthon elkészített tea is nagyon jól tud esni - legalábbis a langyos víznél jobb a langyos tea.

Nagyon jó tempóban tudtunk haladni, így a tervezett idő előtt érkeztünk meg Becskére. Itt már voltunk korábban - pont akkor amikor avatták a buddhista sztúpát, így a falut nem jártuk be újra. Becskével kapcsolatban két dolgot is megtanultunk: egyrészt nagyon nehéz elmenni innen, másrészt attól még hogy az ember halad, nem biztos hogy jut is valahova. Mindjárt kiderül mit jelent ez a két tanulság.

Fel volt nekünk írva, hogy "Becske - Nógrádkövesdi elágazás" megállóból indul busz 16:30-kor. Másrészt Becske-alsóról indul vonat 18:12-kor (Budapestre). Mivel 16h sem volt még, megkérdeztük az egyik falubelit, hogy hol van ez a buszmegálló, mire ő azt mondta, hogy nemrég ment el a busz és legközelebb csak este felé jön, úgyhogy Nógrádkövesd felé érdemes megpróbálni. Elindultunk a betonon és meg is találtuk a következő faluban a buszmegállót. Jött is hamar egy busz, ami ritkaság számba megy erre felé, ezért gyorsan fel is szálltunk rá. A következő megálló Becske volt, két helyen is megállt a busz Becskén, az egyik megálló pedig a falubeli ember háza előtt volt... Elmentünk vele Balassagyarmatra, egész hamar odaértünk. Itt viszont annyian nyomorogtak a Pestre induló volánbusz megállóban, hogy esélytelen lett volna azon 2 órát zötykölődni, ráadásul kutyával voltunk, nem akartunk neki sem rosszat. Választottuk tehát a vonatot, ami 18:35-kor indult (volna, ha nem szerelik a mozdonyt), szuper Bzmot tipusú, nem gondoltam volna, hogy a Keleti pu-ra egyáltalán még beengednek ilyet :)
Rövidesen meg is érkeztünk Becske-alsó állomásra, majdnem 18:12-kor - vagyis sikerült felszállnunk arra a vonatra, amit eredetileg kinéztünk, csak 2 órát kellett volna várni rá - mondjuk egy kis üdítő vagy jégkrém társaságában... De fogjuk fel lazán a dolgokat, felzötyögtünk a Bzmot-al Pestre - 80 km / 2,5 óra! :)

Zárásul az ambrus által lepontozott helyeket megosztom veletek is - mi még nem voltunk, úgyhogy később tudok csak saját pontszámokat adni.

Kőszeg: Csikar Csárda
Stabilan hozza a közepes minőséget, de az alpesi csirkéjük (szalonnával és sajttal) ad annyi energiát, hogy fel lehet tőle szaladni az Írott kőre. Árban elfogadható.

Kőszeg: Bécsikapu vendéglő
Belvárosi turistacsapdának láttatja magát, és nem is okoz nagy csalódást. A somlói habjába mélyfúrásokat végeztem, így alul megtaláltam a tésztát. Kerülendő kategória.

Tapolca: Dream Team vendéglő
A tapolcai tavasbarlang ellenpontja. Kívülről semmi extra, de a tartalom igazán meggyőző. Nagyon finoman főznek, és abszolút elfogadható áron. Csak így tovább! A tavasbarlangra szánt pénzeteket itt költsétek el.

Eger: HBH étterem
Klasszikus családi étterem, 80-as évekbeli rusztikus enteriőrrel. Közel van a belvárosból, ha az ablakhoz ültök, lehet látni az aktuális tüntetést a hospinvest ellen.
A gulyásleves gazdag volt és laktató, de túrabakancsban nem annyira illik az emberhez a hely. Ha nagypapával mentek túrázni, akkor ez a jó étterem az ebédeléshez.

Nagy-Milic után - Panoráma büfé
Kikerülhetetlen, de érdemes is megállni egy ebédre. A néni(k) reggel megfőzik az aktuális menüt, és délutánig kínálják. Igazi Rockenbauer Pál-feeling. Az árak nevetségesen alacsonyak, az adagok méretesek, padon, fa alatt fogyasztásra. Dubarry csirkére hercegnő burgonyával ne számítsatok, egyszerű kajálda ez.

Értékelés 10-es skálán - ambrus szerint:

Csikar Csárda6 pont
Bécsikapu vendéglő3 pont
Dream Team vendéglő9 pont
HBH étterem5 pont
Panoráma büfé8 pont

 

Mégegyszer köszönjük ambrusnak a tippeket!

1 komment


2008.06.14. 17:55 tompata

Start és pisztráng

Az egy hétig tartó kéktúrázás meghozta a kedvem, hogy leírjam az élményeket, esetleg másoknak is hasznos túrainfókat, hol lehet jól eltévedni, hol érdemes sátrazni, no meg persze hol és mit érdemes megkóstolni. Már amúgy is gondolkoztunk Zizivel, hogy jó lenne az út közben talált éttermeket értékelni / bemutatni, de ez is olyannak tűnt, mint minden dolog, amit csak halogat az ember. De most elkezdjük!

Már több mint fél éve, hogy elkezdtük a kéktúrát, így lesznek olyan bejegyzések, amik múltbéli emlékeket dolgoznak fel, de mivel az újdonságokat meg "le kell írni", ezért lesz egy kis időbeli ugrálás. Ez nem okozhat kavarodást, mert a túrán sem folyamatosan haladunk, hanem mindig azt a szakaszt csináljuk meg, amihez éppen kedvünk / hangulatunk van.

Ez az első bejegyzés egy friss élményről szól, nemrég, június első hetében 4 napot töltöttünk a Bükkben, a Szarvaskő-Bánkút szakaszt jártuk be (mentünk volna Putnokig, de az esős idő közbeszólt) és kiegészítettük egy kis bükk alternatív programmal.

Az első étterem, amiről írok sajnos pont egy elrettentő példa, de utána gyorsan jönnek a pozitív élmények. Szarvaskőre pont dél körül értünk Egerből, így a túra elkezdéséhez jó ötletnek tűnt egy ebéd a helyi étterem / büfében. A parkolónál van, talán Sziklakert Étteremnek hívják és egyszerű ételekkel szolgál az árlap szerint - van itt minden a hamburgertől a frissensültig. Én egy brassóit próbáltam ki, Zizi pedig egy rántott sajtot, direkt olyat választottunk, amit nem lehet elrontani, egyszerű alapétel, nem lehet hibázni. Nem számítottunk nagy kulináris élvezetre, de amit kaptunk, azt még most sem tudom teljesen elfelejteni: két tányér olajban úszó sült krumpi, plusz az enyémen feketére összesült, felismerhetetlen fűszerdarabokkal megszórt húsdarabok, a másikon két szintén aggasztó állagú sajt darab. Mondanom sem kell, néhány falat próbálkozás után jött a felismerés, hogy ez bizony bűn rossz. A sajtok egy-két harapás után a közeli szemetesben végezték (nem akartuk a helyieket megbántani), a brassói viszont a tényéron maradt. Amikor a pincérlány kérdezte, mi volt a baj, visszafogottan mondtuk, hogy az olajmennyiséggel vannak gondjaink, meg a fűszerezés sem az igazi - erre ő azt válaszolta, hogy ők magyaros jelleggel főznek és "sajnos a magyarok ilyen olajosat, zsírosat szeretnek" - vagyis ők csak a vendégek kedvében próbálnak járni :)



De mindezt azért feledtetni tudta az esti vacsora Bélapátfalván, a Lak-völgyi tónál található Szomjas Csuka vendéglőben. A vendéglátónkat is meg kell említeni, a Viktória vendégházat, mégpedig azért, mert ők javasolták az éttermet (és még bringákat is kaptunk kölcsön, hogy este fáradtan is oda tudjunk jutni!). Szóval a tóparti kis vendéglőt mindenkinek csak ajánlani tudjuk, egy nagy adag (legalább kétszemélyes) vadleves, meg két szép grillezett pisztráng (zöldségekkel, krumplival). Ahhoz képest, hogy nyár eleje volt, egész sok volt a vendég, mondjuk a képen is látható idilli környezet meg is érdemli azt, hogy látogassák.

Második nap este Bánkútra érkezve a majd 1000 méteres szintkülönbséget megmászva baromi éhesek voltunk, már alig vártuk, hogy megtegyük az utolsó lépéseket és beeshessünk a szállásra. A bánkúti síházban aludtunk, ahol fél éve felújították kívülről az épületet, így mostmár egész jól néz ki, de sajnos belül a szobák még a régi (lelakott) formában maradtak ("közepes" szálláslehetőség). Viszont itt kaja nincs, így a 100 méterrel fentebb található Fehér Sas Panzióban vacsoráztunk (ahova nem szabad későn menni, csak este 7-ig van konyha!). Néhány pohár fehérbor az egész napi túrázás fáradalmaira úgy hatott, mintha megittunk volna fejenként egy üveggel, így a vacsora kicsit vidám, néhol álomszerű képekkel társult... A bemelegítés egy kis gulyás leves volt - ehető, de nem kimagasló, viszont utána a szarvaspörkölt galuskával (fából kialakított malac alakú tálon :)) eszméletlenül ízlett mindkettőnknek - és tényleg nem csak a bor miatt. Az adag pedig hatalmas, én kb a harmadát meg kellett hagyjam.

Harmadik nap letértünk a kéktúráról és a Garadna-völgyben tettünk kiruccanást, a kisvasutazás (Garadna-Lillafüred-Miskolc között jár) és lillafüredi sétánk mellett a legfontosabb megálló a Pisztrángtelep volt, ahol bár pont a kisvasút nem áll meg, de néhány száz méterre van a "Közép-Garadna" megállótól. (Buszmegálló van, mert az út mellett fekszik)



A pisztrángtelepről azt kell tudni, hogy Magyarország egyik legnagyobb pisztrángkeltetője és a friss halváráslás mellett nyáron helyben is lehet pisztrángot fogyasztani a halsütödéből. Faasztalos szabadtéri helysége van, de esős időben is látogatható - nálunk is lógott az eső lába, de épp ezért mertük bevállalni. A választék nem óriási, de minden finom ami kapható: mi sült pisztrángot ettünk egy kis krumplival, ami az egyetlen köret a savanyúság mellett. Lehetne még pofozni az étlapot, de láthatóan így is felkapott, kedvelt hely.

Mindenképp írni fogok még a befejezésről (Szentlélek és Molnár Csárda), de az már a következő post-ban, a folytatásban.

Összesítő értékelés (10-es skálán):
Szarvaskő - Sziklakert0 pont
Bélapátfalva - Szomjas Csuka8 pont
Bánkút - Fehér Sas7 pont
Lillafüred - Pisztrángtelep7 pont

1 komment