HTML

Kéktúra Gasztro

Az Országos Kéktúra és a bejárása során szerzett gasztronómiai élmények egy helyen

Critical mass

Utolsó kommentek

  • Solrac: Kedves Kiránduló társaim! A cikk óta eltelt 3 év és szeretnék mindenkit figyelmeztetni, hogy a Ba... (2012.09.10. 12:51) Hollókő és a rántotthús?
  • Kazimír: Örülök, hogy "újra felvetted a fonalat". :-) A rántotthúsos szendvicset - bevallom - még nem próbá... (2009.11.23. 14:10) Hollókő és a rántotthús?
  • aezs: tehát a zsemle jó harcos. milyen technikákkal sikerül lealáznia a kiflit a tartóssági küzdelemben?... (2009.04.26. 20:10) Hollókő és a rántotthús?
  • aezs: én csak a panoráma büfében jártam, de 10es skálán 11es lenne. főképp a hangulat dobja meg: egyrész... (2009.04.26. 20:07) Húsvét után
  • csigaszem: Sziasztok! Találtam egy oldalt, ahol szerintem nektek is helyetek lenne! www.hurrakirandulunk.c... (2009.04.21. 12:00) Hollókő és a rántotthús?
  • Utolsó 20

Videó

2013.05.12. 11:47 tompata

Kohászok útja, Kohász kék

Ez a bejegyzés egy kicsit elkalandozik az OKT beszámolóitól, de pont azért születhetett meg, mert az OKT tavalyi teljesítése után támadt űrt szerettük volna kitölteni valamivel. A választás a Kohász kék túramozgalomra esett, 5 nap alatt teljesítettük a közel 130 km-es távot, bár egy kicsit le kellett csípnünk, úgyhogy kevesebbet.

Észak-Magyarország ismeretlenebb vidékei és a Heves-Borsodi dombság volt a fő húzóerő a választásban, nagyon szeretjük az itteni hegyeket és dombokat, hatalmas erdőket és lakatlan területeket. A túra során (a Bükkön kívül) alig találkoztunk emberrel, van olyan nap, hogy csak barangol az ember a zöldben és lakott területet nem is érint, fantasztikus.

Voltak / vannak errefelé teljesítménytúrák is, bár a Kohász kék 130-at utoljára 2010-ben rendezték meg, de ennek köszönhetően a jelzések szépen karbantartottak, meglepően jó állatopban vannak - legalábbis 2013 tavaszán.

18-P1040407_small.jpg

Táj

Aki csak magas hegyekben jár, annak meglepő lehet, hogy mennyi változatosság és szépség van a lankásabb tájakon és hogy egy dombságban is lehetnek kihívások :) A túra össz szintkülönbsége 3250m, ami nem lebecsülendő és felkészülést igényel. A Kohászok útja bár bányász területeken keresztül vezet és erről ipari monstrumok és nagy külszíni fejtések juthatnak eszünkbe, szerencsére a mára lakatlanná és elhagyottá vált bányákat lassan visszafoglalja az erdő és már nehéz elképzelni, hogy egykor zajos munka verte fel az itt lakó állatokat. Mindenhol csend és zöldellő fák, esetleg kihalt házikók és poros földutak emlékeztetnek az emberiségre.

05-P1040315_small.jpg

Az erdőgazdálkodás néhol kicsit "bután" tarvágással csúnyítja el a képet, de ezek helyén is nő már az új erdő, továbbá kilátópontnak alkalmas területek. Sok a fenyves, ami nekem meglepő volt, mert bár biztos telepített fenyvesek, egész nagy területeket lefednek és nagyon szép zöldek (nem azok a beteg, pusztuló fák mint sokfelé) - nem emlékszem, hogy bármely kéktúra szakaszon ennyi fenyvest láttam volna.

01-P1040291_small.jpg

Legszebb szakaszok:

1) Bárna - Istenmezeje - kék jelzésen

2) Arlói-tó környéke

3) Uppony - Lázbérci víztározó és az Upponyi szikla (kék háromszög, érdemes megtenni a kitérőt)

4) Mályinka - Szentlélek az odvaskői kitérővel (kék háromszög)

5) Lillafüred - Diósgyőr - kék kereszt jelzésen

14-P1040374_small.jpg

Emberek

Nagy errefelé a szegénység, az ózdi térségről senkinek se a virágzó gazdaság vagy a kikapcsolódás jut eszébe, ritka turisztikai célpont. Pedig a természet és az emberek is az ellenkezőjét igazolják - szép a táj és kedvesek az emberek, minden adott lenne arra, hogy látogatottabb legyen. A városok bár nem szépek (mind ipar súlytotta terület: Salgótarján, Ózd, Miskolc), de a köztes falvak annál inkább tetszetősek - hegyek közt megbújó csendes kis közösségek, ahol szeretik a természetet és a lassú életet.

Szállás

Az 5 napos túra során próbáltunk a legszebb helyeken aludni, de azért figyelembe kellett venni a napi távokat és lehetőségeket is - nem volt egyszerű dolgunk és nem is dúskáltunk a kínálatban. Mivel Salgótarjántól indultunk, 25 km megtétele után először Istenmezején aludtunk, az Istenmezejei Táborban, ahol sikerült egyből beleszeretnünk a környékbe és családias hangulatba, csak ajánlani tudom.

Másnap 30 km-es táv következett és Arló volt a végcél, az Arlói-tó partján a Súvadás kempingben, ahol soksok éve egyszer voltam már a Súvadás Kézműves táborban. Kiváncsi voltam a változásra kb 20 év elteltével és nem csalódtam: csodálatos környezet, árnyas kemping, kisházakkal körbevett tavacska, horgászok és még egy mocsári teknőst is találtunk. A kemping tulajdonosa egy nagyon lelkes fiatal, aki szívvel lélekkel csinálja, érdemes beszélgetni vele - mi is tettük volna tovább is, ha nem vagyunk hulla fáradtak :) Maga a kőházikó megérne egy kis felújítást, de tökéletes alvóhely volt és legalább nem kellett sátrat cipelni.

08-P1040336_small.jpg

Harmadik nap elértük a Bükk határát és mielőtt nekivágtunk az igazi hegyeknek, Upponyban aludtunk az Upponyi Túristaházban. Itt is mi voltunk az idei első vendégek, de május eleje lévén ez talán nem is annyira furcsa. Egyszerű kis szállás a falu központjában, kedves kerttel az udvarban és finom vacsorát főző nénivel!

Az utolsó napon már a Bükkben, a Szentléleki Fogadóban aludtunk, mert sajnos a Túristaparkban már minden le volt foglalva. Azért sajnos, mert a Fogadót bár jól ismertük, nem véletlenül nem aludtunk eddig benne sosem. Most végérvényesen eldőlt, hogy ezután sem fogunk: drága és hihetetlenül környezetidegen, egymásra néző kőházak és semmi kedvesség.

Gasztro

Próbáltuk a lehető legközelebbről megismerni a helyi ételeket, ezért mindenhol kértünk vacsorát és ahol volt rá lehetőség, reggelit is.

Istenmezején egy helyi néni főzött nekünk, ami felülmúlt minden elvárást: két személyre kaptunk egy 4 fős családra elegendő húslevest zöldségekkel és töltött káposztát, ami után bár mozdulni sem tudtunk, de még beleharaptunk az almás pitébe, ami inkább almás piskóta volt, de mennyei finom. A töltött káposzta errefelé kevésbé édes mint nálunk szokás, de pont megfelelő méretű és izesítésű volt. Pazar lakoma volt, megalapozta az elvárásainkat. Reggel, ha ezt még lehet fokozni, kaptunk egy hatalmas adag rántottát kolbásszal és teával, vidáman indultunk útnak.

Arlón sajnos még nem volt étkezési lehetőség, így főztünk magunknak a rezsón egy kis vargányakrémlevest és paradicsomos tésztát (mindkettő tasakos), ezek tökéletes túra kaják, csak víz kell hozzá, az pedig a tóparton volt bőven :) A látvánnyal és élménnyel kiegészítve amúgy ezek a porkaják is egészen új értelmet nyernek - az ember majdnem jobban örül neki, mint otthon egy családi ebédnek.

Upponyban szintén helyi néni főzött nekünk krumplilevest és paprikás csirkét szarvacska tésztával. Ide egy vihar után érkeztünk és nagyon jól esett a finom meleg leves, meg a falusi csirkéből készített második. Ez is sokpontos fogás volt, szívesen vittünk volna magunkkal másnapra is.

Szentléleken "rendes étterem" van a fogadóban, és itt bizonyosodott be az elméletem, miszerint minél frekventáltabb helyen van egy étterem, annál kevésbé van rászorulva, hogy minőséget produkáljon, hacsak nem hobbiból vagy szenvedélyből főz a szakács. Szóval kaptunk rántott húst sült krumplival, standard mirelit kaja, gyorsan elkészíthető, ezzel még nincs is akkora baj. De a desszertre beígért almás rétes helyett a szétmikrózott kakaós palacsinta egy kicsit elvette a kedvünket. Inkább gyorsan javaslok alternatívát az ide látogatónak: a völgyben a pisztráng telepen érdemes inkább halat enni vagy Lillafüreden a parkolóban van egy lángosos bódé, mindkettő sokkal pozitívabb élmény!

Miskolcra érkezve mindenképp meg kell még említeni Diósgyőrben a Kisgergely fagyizót, ahol az ország legjobb fagyija készül, mi is ezzel zártuk a túrát.

11-P1040350_small.jpg

Az út közben az ebédekre vittünk fasírtot és kenyeret, valamint zöldségeket és gyümölcsöket, így bárhol megálltunk, rendes kis pikniket tudtunk csapni. Megéri vele a túra előtt otthon bajlódni, mert szerintem nem lehet kekszen és csokin kibírni egy teljes napos menetelést.

Adatok

Mi busszal mentünk Salgótarjánba és Miskolcról vonattal vissza Budapestre, ez a legoptimálisabb verzió.

Próbáltunk pecsételni, de szinte sehol sem sikerült, így mindenhol készítettünk fotót, reméljük elfogadják majd.

Térkép: http://turistautak.hu/routes.php?id=1456

Túra információk: http://www.turabazis.hu/mozgleir.php?id=35

Szólj hozzá!

Címkék: bükk borsod fasírt kohász arló uppony istenmezeje


A bejegyzés trackback címe:

https://kekturagasztro.blog.hu/api/trackback/id/tr555296232

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.